Kevesen tudnak róla, hogy élt Amerikában egy magyar tudósnő, aki már akkor napenergiával és annak hasznosításával foglalkozott, amikor a környezettudatosság és a fenntarthatóság még gyermekcipőben sem járt. A nemzetközi nőnap alkalmából Telkes Máriát mutatjuk be, aki számos szabadalma mellett elsők között alkotott napenergia működtette fűtésrendszerrel felszerelt házat, sőt 1934-ben a New York Times legsikeresebb nőinek listáján egyedüli tudósként ért el helyezést.
Telkes Mária Budapesten született 1900. december 12-én jómódú család első gyermekeként, majd a sorban hét testvér követte. A népes család vélhetően a Gellérthegy utca 43-ban élt, sőt a Budapest Fővári Levéltár adatai alapján a bérház az édesapja, Telkes Aladár, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár vezetője és neje megrendelésére épült 1911-1912-ben.
A szorgalmas Mária kitűnő eredménnyel végezte az elemi iskolát az angolkisasszonyoknál, ezt követően pedig hasonlóan szép érdemjegyekkel a Sophianum katolikus leánygimnáziumot. Éles eszének köszönhetően 1920-ban szerzett diplomát az ELTE elődjén, a Budapesti Tudományegyetemen matematika-fizika szakon. Meg sem állt a doktori fokozatig, melyet fizika-kémia szakon szerzett 1924-ben.
Ez az év sorsfordító lett Mária életében, ugyanis a Clevelandben konzulként dolgozó nagybátyja, Ludwig Ernő meghívására 1924-ben Amerikába költözött. A kor egyik híres professzora – aki elsők között vitt véghez sikeres közvetlen vérátömlesztést – George Washington Crile mellett helyezkedett el a Biofizikai Intézet laborjában, ahol Mária az agysejtek sugárzását kutatta.
1934-ben már sikert sikerre halmozva a New York Times hasábjain színészek és sportolók között egyetlen tudósként képviselte az év legismertebb nőit, az 1935. január 27-ei Az Est lap pedig arról számol be, hogy a Cleveland Oress legsikeresebb nőinek listájára is felkerült.
Forradalmi jelentőségű nap-gépet talált fel egy amerikai magyar mérnöknő címmel jelent meg a hír 1937. október 2-án Az Est hasábján, miszerint „Dr. Telkes Mária találmánya olyan forradalmi jelentőségű a technikában, mint annakidején az autó feltalálása volt. […] Mi hát ez a csodálatos felfedezés? Dr. Telkes Mária, a clevelandi biofizikai intézet vezetője, a világhírű Crile professzor első munkatársa, megtalálta annak a módját, hogyan lehet a nap hőenergiáját az iparban és mezőgazdaságban használható elektromos árammá változtatni.” A cikkben említett gép működése a napsütéses órák számának felhasználásán alapszik, Telkes célja pedig egy olyan szerkezet létrehozása volt, mely a városoktól és infrastruktúráktól távol élő emberek számára is lehetővé teszi az áramellátást a Föld bármelyik pontján.
A Lechner Tudásközpont szakkönyvtárában található A napenergia hasznosítása az épületgépészetben című könyvben Dr. Gyurcsovics Lajos részletesen ismerteti a nap energiájának felhasználására tett próbálkozásokat, melyek az emberiséget már az ókorban is foglalkoztatta. A kezdetekkor főként szakrális és hadászati célokra végeztek kísérleteket elsősorban tükrök segítségével, idővel már az épületek elhelyezésénél is igyekeztek számolni a napsugárzás pozitív hatásaival. A XIX. századra beköszöntött a különböző erőgépek és napmotorok feltalálásának időszaka, amikor szivattyúzásra alkalmas gépet és nyomdagéphajtó berendezést is megalkottak. Új utak nyíltak meg az 1930-as évektől, ekkor kezdődtek el azok a kísérletek a napsugarak épületgépészeti felhasználására, amelyekben Telkes Mária is aktív szerepet vállalt.
A Dover ház
A harmincas évek végén Clevelendből Bostonban folytatódott Telkes Mária pályafutása, ahol kutatóként és tanárként a napenergiára, és annak felhasználására fókuszált a MIT-ben (Massachusetts Institute of Technology). Az intézményen belül 1938-ban jött létre (és egészen 1988-ig működött) a magántőkéből finanszírozott Solar Energy Research Project, melyben kezdetben a kutatócsoport tagjaként, majd 1940-től már a vezetőjeként jeleskedett a magyar tudósnő. A projekt keretei között alkották meg a legelső, vízzel töltött kollektorokkal felszerelt szolárházakat, mely A napenergia építészeti hasznosítása könyv szerint két napig önellátó volt. A technológia fejlődésének útjában a hő tárolásának kérdése állt, melyre Telkes kémiai alapokon nyugvó megoldása nyújtott megoldást.
1948-ban építették meg Eleanor Raymond építésznő tervei alapján Doverben a napenergiával fűtött házat, melynek fűtésrendszerét Telkes Mária tervezte, aki a napsugarak energiájának tárolását a homlokzaton elhelyezett glaubersóval megtöltött kollektorokkal oldotta meg. A kísérleti házban a hőszükséglet 80%-át sikerült a napsugárzásból előállítani. A Természettudományi Közlöny cikkéből még azt is megtudhatjuk, hogy a ház lakói Telkes Mária rokonai, a Némethy család tagjai lettek, akik kizárólag a zord, fagyos hidegben érezték nem tökéletesen megfelelőnek a fűtésrendszer szolgáltatta meleget az épületben. A tartályokból szivárgó glaubersó és egyéb hibák miatt végül az épület fűtéstechnikáját 1953-ban átalakították, ám az eredeti Telkes-féle alapgondolat mentén további, hasonló épületek épültek a kontinensen.
A tudósnő munkássága számos egyéb területre kiterjedt, egyik szabadalmával például – mely szintén a napsugarak energiájának felhasználásával működik – a tengervíz sótartalmát lehet kivonni és ezáltal ihatóvá tenni. A Természettudományi Közlöny 2009-ben megjelent cikke szerint a második világháborúban minden amerikai pilóta – felkészülve arra az esetre, ha tengerbe zuhannának – kapott egyet a Telkes-féle, felfújható vízátalakítóból.
Élete során összesen 12 nemzetközi kitüntetésben részesült, tudását egyetemi tanárként adta át a fiatalabb generációknak. A tudósnő időskorára sem veszített feltalálókedvéből, utolsó szabadalmát 90 évesen jegyeztette be. Élete legnagyobb részét szülőföldjétől távol töltötte, 1995-ben azonban hazatért Budapestre, sajnálatos módon ebben az évben el is hunyt.
Források:
P.R. Sabady: A napenergia építészeti hasznosítása / Lechner Tudásközpont könyvtára
Magyar Tudóslexikon / Lechner Tudásközpont könyvtára
Dr. Gyurcsovics Lajos: A napenergia hasznosítása az épületgépészetben / Lechner Tudásközpont könyvtára
Rédey Soma: Telkes Mária – az ismeretlen Napkirálynő / Természettudományi Közlöny 2009.
Borítókép: A Dover-ház 1947-ben
